Béb község rövid története

A Bakony és a Pápai síkság találkozásánál, a Gerence patak kanyarulata és az Öreg-Séd között található Béb.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a középkori falu is ugyanezen a helyen volt, de már a késő bronzkorban és a római korban is éltek emberek a két patak között. A falu területén a pásztorházi-dülőben pikkelyes díszítésű római villa kőoszlop töredéke emlékeztet arra, hogy ez a hely mintegy 500 esztendeig a római birodalom része volt.

Béb falu első írásos említését 1256-ból találjuk.

Középkori templomát Szent Mór tiszteletére szentelték.

A falu neve német eredetű személynév.

Béb a XIII. században egy előkelő nemesi család birtokában volt, akinek a tagjai a falu neve után Bébinek nevezték magukat. Bébi Péter fiát Miklóst a királyné vitézét 1270-től Béb egyedüli birtokosaként említik.

1360-tól az ugodi vár és uradalom része. A török háborúk idején a Mohácsi ütközet után a portyázó törökök Bébet is többször felégették, s elnéptelenedett közel 200 évig pusztaként tartják nyilván.

1741-ben az Esterházyak katolikus németekkel és Esterházy birtokról származó felvidéki elnémetesedett szlovákokkal telepítette be a vidéket.

Béb sokáig zárt nemzetiségű községként működött és önálló községként rendezkedett be. Béb ma is nemzetiségi település.

Hosszú évtizedeken keresztül Béb is a falusi társadalom minden napjait élte. A II. világháborút követően a német kisebbség kitelepítéséről szóló kormányrendelet alapján 52 család kitelepítését rendelték el, végül 1948-ban 5 családot és két egyedülállót telepítettek át Németországba. Nevüket emléktábla őrzi a bébi templomba.

Az 1966-ban a község az önállóságát elvesztette, és a lélekszám is a felére csökkent.

1990-től ismét önálló faluként működik. Azóta folyamatos fejlődik. Kiépült a teljes közműhálózat, valamint a közintézmények is megújultak. Új építési telkek kialakításával Béb jövőjét is meghatározta az önkormányzat.


Építészeti emlékek:

Emlékhelyek: